Az idei tanévben az 1.a osztály sokat tanult az újrafelhasználásról, ezen belül a betétdíjas palackok jelentőségéről a mindennapi környezetvédelemben. Kétségtelen, hogy a megfelelő újrafelhasználási rendszer jelentősen csökkentheti a szeméttelepre kerülő, nagyon lassan lebomló műanyagok, fémek, üveg mennyiségét. Hogy új ismereteinket a valós életben is kamatoztathassuk, a tanév során három alkalommal palackgyűjtési akcióba kezdett az osztály. S hogy a jó cselekedeteknek itt ne érjünk a végére, a palackok, üvegek, és aludobozok árát minden alkalommal jótékonysági célra ajánlottuk fel. Az adventi időszakban a Máltai Szeretetszolgálat számára 19600 Ft értékben, kora tavasszal a Fekete István Állatvédő Egyesületnek 20950 Ft értékben, júniusban pedig a Peter Cerny A Beteg Koraszülött Gyermekek Gyógyításáért Alapítvány javára 31550 Ft értékben gyűjtöttünk és "dobáltunk". Csodálatos eredmény!

Szorgos gyűjtési akcióinkat lezárandó, ellátogathattunk az általunk támogatott Fekete István Állatvédő Egyesület Vízöntő utcai menhelyére. A látogatást megelőzően beszélgettünk a felelős állattartásról, annak szabályairól, arról, hogy vajon miért van olyan sok gazdátlan cica és kutya, és hogy mit kell vállalnia annak, aki kis kedvencet szeretne otthonra. A menhelyen dolgozó Almus néni mindezt még sok igaz történettel egészítette ki az ott élő állatok életéről. Hallottunk Pusziról, a minden zárt helyről kiszökő, hangos kutyahölgyről, Kalán néniről, a látogatókat nem szűnő ugatással üdvözlő idős kutyanéniről, vagy a vadkacsákról, akik korábban a menhelyen lábadoztak. Sok-sok kérdésünk megválaszolása után Almus néni elvezetett bennünket a cicaházba, majd a kölyökkutyákhoz is, így nem maradt ki a programból a sok szeretetre éhes apróság dögönyözése sem. Örömteli élményekkel töltekezve tértünk vissza az iskolához, és sokan megjegyezték, hogy az eddigi legjobb napunk volt ez a Paragváriban!

Elérkezett a hazautazás napja. A hajnali készülődés után útra keltünk. A kora reggeli órákban megálltunk Székelykeresztúron, és kívülről megnéztük a felújított Gyárfás-kúriát, ahol Petőfi Sándor az életének utolsó napjait töltötte. A kertben elkerítve, koszorúkkal díszítve áll "Petőfi körtefája" - a hagyomány szerint a költő a fa alatt ülve pihent, olvasott vagy talán még verset is írt. Majd délnek, Segesvár felé vettük az irányt. Körbesétáltunk a történelmi városrészen, láthattuk az óratornyot. A buszra való felszállás előtt még morfondírozhattunk azon, tényleg a "sárga házban" lakott-e Drakula? A buszon ülve fedeztük fel a távolban a balladából megismert Déva várát. És csak utaztunk és utaztunk, s egyre sűrűbben kérdeztük: hol járunk, mikor érünk Haza?

Péntek délelőtt tovább folytattuk utunkat, és a változatos csíki tájban haladva jutottunk el Csíkszépvízre, ahol a Székely Határőr Emlékközpontot ismertük meg. A "szép víz" kifejezést Szent László királyhoz kötik a székelyek: A legenda szerint a lovagkirály a Pogány-havas oldalában járt, és egy forrásból itatta meg a lovát, miközben így szólt: „Igyál lovam, mert ez szép víz”. A magyarázat megadja a választ: a "szép" szó régen JÓT jelentett: jó minőségű víz van a területen, ezért érdemes letelepedni akár. A Határőr Emlékházban teljes történelmi áttekintést kaphattunk arról, hogy milyen módon teljesítette a székely nép a rá bízott feladatot, a határok őrzését a honfoglalástól egészen a világháborúkig. Milyen jogokat, kiváltságokat kaptak ezért az emberpróbáló feladatért cserébe, és milyen problémákkal kellett szembenézniük. A nap hátralévő részét Csíksomlyón töltöttük. Először megcsodálhattuk a két tornyú barokk kegytemplomot és a benne lévő híres Mária szobrot, amelynek gyógyító erőt tulajdonítanak. Végül felsétáltunk az ég alatt elhelyezkedő búcsújáróterületre, majd elénekeltük a magyar és a székely himnuszt. Útközben megálltunk egy hidegvízű, ásványi anyagban gazdag forrásnál. Késő délutánra kisütött a nap is, mi pedig a szállásunk felé vettük az irányt.

Pénteken hajnalban esőre ébredtünk. Az utazás alatt is szemerkélt, a gyönyörűen zöldellő erdők felett pára és szürke felhők gomolyogtak. Először a csíkszeredai Mikó-várba mentünk. A buszról leszállva a kis parkban Petőfi Sándor szobra "köszöntött" minket. A vár épületében kapott helyet a Csíki Székely Múzeum, ahol mindenre kiterjedően bemutatják a terület természetvilágát (földtörténeti kialakulás, mai geológiai adottságok, növény- és állatvilág) és a város történetét is (az emberek mindennapi élete és élettere; hagyományos szakmák, eszközök, népviselet). Márton Ernő, helyi idegenvezető most is sok apró részletről mesélt nekünk, hogy igazán érdekessé tegye a látottakat.

Csütörtökön délelőtt a Madarasi-Hargitán túráztunk, miután traktorral értük el a hegytetőt. Délután pedig lovasszekérre ültünk, és azzal fedeztük fel a környéket. Már a szállásunk védett terében voltunk, amikor medveriasztási üzenetet kaptunk a telefonunkra. Szerencsére Székelyudvarhely túlsó felére vonatkozott a riasztás. Este pedig többen figyelemmel kísérték a világbajnokság nyitómeccsét.

Szerdán sok időt töltöttünk a természetben. Először Zeteváraljára utaztunk, és megtekintettük a völgyzáró gátat és a víztározót. Új idegenvezetőnk, Ernő bácsi részletesen elmagyarázta a létrehozásának a folyamatát. Majd égbenyúló hegyvonulatok közt utazva értünk a Békás-szoroshoz. Egy rövid szakaszt sétálva tettünk meg csodálva a sziklaképződményeket és a víz formáló erejét. Aztán a Gyilkos-tóval ismerkedtünk meg: a tó partján töltöttünk egy kis időt, miközben meghallgattunk egy mondát, amely egy mátkapár szomorú történetét mesélte el. Sétáltunk, csodáltuk a természetet, megettük az útra kapott elemózsiánkat és indultunk is tovább. Délután Székelyudvarhely történelmi belvárosát fedeztük fel: 3-5 fős csoportokban kerestük a város meghatározott pontjait, és erről bizonyítékokat gyűjtöttünk. Mivel egész napunk során magas hegyek között kanyargó utakon haladtunk, már nagyon vártuk az esti hazaérkezést és a pihenőidőt.

A keddi napon először a tordai sóbányába látogattunk el: különleges élmény volt, hiszen nemcsak a régi bányászati eszközöket tekinthettük meg, hanem a mindenhová lerakódott sót is megkóstolhattuk. Ezután találkoztunk Felsőfalván a gyermekotthon lakóival. Megható pillanatok voltak. Ők is készültek a fogadásunkra: verset mondtak és táncoltak. A 7.b osztály közössége pedig nemcsak ajándékkal és finomságokkal örvendeztette meg a gyerekeket, hanem egy kis műsort is előadott. A találkozó végén már ölelésekkel búcsúztunk. Folytattuk utunkat: érdekességképpen megnéztük egy sóvágómester show-műsorát. Aztán végigsétáltunk a híres korondi kézműves kirakodóvásár utcájában. Hosszú napunkat Farkaslakán zártuk, ahol megemlékeztünk Tamási Áronról. Végül várt minket a szállásunk, a vacsora és a pihenés.

Hosszú utazás és buli hangulat közepette érkeztünk meg Nagyváradra. Megismerkedtünk az idegenvezetőnkkel, Judit nénivel, aki már hétfő délután rengeteg dolgot mesélt nekünk. Nagyváradon gyönyörű műemlékeket néztünk meg: sokszor esett szó Szent László királyról és az őt övező kultuszról. Folytattuk is utunkat, és hipp-hopp Kalotaszeg szívébe értünk. Erdélyben nagyon erőteljes és elterjedt a református hit, és Körösfőn egy különleges, kazettás mennyezetű református templomot csodáltunk meg. Majd Kolozsvárra indultunk. Itt főleg olyan épületekről és történetekről beszélt nekünk Judit néni, amelyek Mátyás királyhoz kapcsolódnak. Végül este elfoglalhattuk a tranzitszállásunkat Magyarlónán.

Június 10-én rendezték meg a Diákolimpia atlétika országos döntőjét Kecskeméten, melyen két paragváris diákunk is részt vett. Takács Liza (7.b) 60 m-es síkfutásban a „B”-döntőbe jutott, s ott a saját futamát megnyervén a 9. helyen végzett. Gyurácz Áron (6.d) is nagyszerűen teljesített, épp csak egy hajszállal maradt le a „B”-döntőről. Felkészítő: Márkusné Halmosi Erika. Szép volt gyerekek! Hajrá Paragvári!

Három 2013-as születésű játékosunk képviseli egyesületünket az idei tehetséggondozón Szentesen: Tóth Áron (6.d), Konecsni Levente (7.b) és Hegedüs Attila (7.b). Gratulálunk, így tovább! Hajrá AVUS, Hajrá Szombathely!