Péntek délelőtt tovább folytattuk utunkat, és a változatos csíki tájban haladva jutottunk el Csíkszépvízre, ahol a Székely Határőr Emlékközpontot ismertük meg. A "szép víz" kifejezést Szent László királyhoz kötik a székelyek: A legenda szerint a lovagkirály a Pogány-havas oldalában járt, és egy forrásból itatta meg a lovát, miközben így szólt: „Igyál lovam, mert ez szép víz”. A magyarázat megadja a választ: a "szép" szó régen JÓT jelentett: jó minőségű víz van a területen, ezért érdemes letelepedni akár. A Határőr Emlékházban teljes történelmi áttekintést kaphattunk arról, hogy milyen módon teljesítette a székely nép a rá bízott feladatot, a határok őrzését a honfoglalástól egészen a világháborúkig. Milyen jogokat, kiváltságokat kaptak ezért az emberpróbáló feladatért cserébe, és milyen problémákkal kellett szembenézniük. A nap hátralévő részét Csíksomlyón töltöttük. Először megcsodálhattuk a két tornyú barokk kegytemplomot és a benne lévő híres Mária szobrot, amelynek gyógyító erőt tulajdonítanak. Végül felsétáltunk az ég alatt elhelyezkedő búcsújáróterületre, majd elénekeltük a magyar és a székely himnuszt. Útközben megálltunk egy hidegvízű, ásványi anyagban gazdag forrásnál. Késő délutánra kisütött a nap is, mi pedig a szállásunk felé vettük az irányt.

Pénteken hajnalban esőre ébredtünk. Az utazás alatt is szemerkélt, a gyönyörűen zöldellő erdők felett pára és szürke felhők gomolyogtak. Először a csíkszeredai Mikó-várba mentünk. A buszról leszállva a kis parkban Petőfi Sándor szobra "köszöntött" minket. A vár épületében kapott helyet a Csíki Székely Múzeum, ahol mindenre kiterjedően bemutatják a terület természetvilágát (földtörténeti kialakulás, mai geológiai adottságok, növény- és állatvilág) és a város történetét is (az emberek mindennapi élete és élettere; hagyományos szakmák, eszközök, népviselet). Márton Ernő, helyi idegenvezető most is sok apró részletről mesélt nekünk, hogy igazán érdekessé tegye a látottakat.

Csütörtökön délelőtt a Madarasi-Hargitán túráztunk, miután traktorral értük el a hegytetőt. Délután pedig lovasszekérre ültünk, és azzal fedeztük fel a környéket. Már a szállásunk védett terében voltunk, amikor medveriasztási üzenetet kaptunk a telefonunkra. Szerencsére Székelyudvarhely túlsó felére vonatkozott a riasztás. Este pedig többen figyelemmel kísérték a világbajnokság nyitómeccsét.

Szerdán sok időt töltöttünk a természetben. Először Zeteváraljára utaztunk, és megtekintettük a völgyzáró gátat és a víztározót. Új idegenvezetőnk, Ernő bácsi részletesen elmagyarázta a létrehozásának a folyamatát. Majd égbenyúló hegyvonulatok közt utazva értünk a Békás-szoroshoz. Egy rövid szakaszt sétálva tettünk meg csodálva a sziklaképződményeket és a víz formáló erejét. Aztán a Gyilkos-tóval ismerkedtünk meg: a tó partján töltöttünk egy kis időt, miközben meghallgattunk egy mondát, amely egy mátkapár szomorú történetét mesélte el. Sétáltunk, csodáltuk a természetet, megettük az útra kapott elemózsiánkat és indultunk is tovább. Délután Székelyudvarhely történelmi belvárosát fedeztük fel: 3-5 fős csoportokban kerestük a város meghatározott pontjait, és erről bizonyítékokat gyűjtöttünk. Mivel egész napunk során magas hegyek között kanyargó utakon haladtunk, már nagyon vártuk az esti hazaérkezést és a pihenőidőt.

A keddi napon először a tordai sóbányába látogattunk el: különleges élmény volt, hiszen nemcsak a régi bányászati eszközöket tekinthettük meg, hanem a mindenhová lerakódott sót is megkóstolhattuk. Ezután találkoztunk Felsőfalván a gyermekotthon lakóival. Megható pillanatok voltak. Ők is készültek a fogadásunkra: verset mondtak és táncoltak. A 7.b osztály közössége pedig nemcsak ajándékkal és finomságokkal örvendeztette meg a gyerekeket, hanem egy kis műsort is előadott. A találkozó végén már ölelésekkel búcsúztunk. Folytattuk utunkat: érdekességképpen megnéztük egy sóvágómester show-műsorát. Aztán végigsétáltunk a híres korondi kézműves kirakodóvásár utcájában. Hosszú napunkat Farkaslakán zártuk, ahol megemlékeztünk Tamási Áronról. Végül várt minket a szállásunk, a vacsora és a pihenés.

Hosszú utazás és buli hangulat közepette érkeztünk meg Nagyváradra. Megismerkedtünk az idegenvezetőnkkel, Judit nénivel, aki már hétfő délután rengeteg dolgot mesélt nekünk. Nagyváradon gyönyörű műemlékeket néztünk meg: sokszor esett szó Szent László királyról és az őt övező kultuszról. Folytattuk is utunkat, és hipp-hopp Kalotaszeg szívébe értünk. Erdélyben nagyon erőteljes és elterjedt a református hit, és Körösfőn egy különleges, kazettás mennyezetű református templomot csodáltunk meg. Majd Kolozsvárra indultunk. Itt főleg olyan épületekről és történetekről beszélt nekünk Judit néni, amelyek Mátyás királyhoz kapcsolódnak. Végül este elfoglalhattuk a tranzitszállásunkat Magyarlónán.

Június 10-én rendezték meg a Diákolimpia atlétika országos döntőjét Kecskeméten, melyen két paragváris diákunk is részt vett. Takács Liza (7.b) 60 m-es síkfutásban a „B”-döntőbe jutott, s ott a saját futamát megnyervén a 9. helyen végzett. Gyurácz Áron (6.d) is nagyszerűen teljesített, épp csak egy hajszállal maradt le a „B”-döntőről. Felkészítő: Márkusné Halmosi Erika. Szép volt gyerekek! Hajrá Paragvári!

Három 2013-as születésű játékosunk képviseli egyesületünket az idei tehetséggondozón Szentesen: Tóth Áron (6.d), Konecsni Levente (7.b) és Hegedüs Attila (7.b). Gratulálunk, így tovább! Hajrá AVUS, Hajrá Szombathely!

Június első hetében tartottuk az alsós kosárkupát, ahol az osztályok büntetődobásokban mérhették össze a kosártudásukat. A bajnokság pörgős menetrend szerint alakult: minden nap másik évfolyam állhatott a kijelölt büntetővonal mögé, így folyamatosan pörgött a játék és a szurkolás. Mindannyian nagyon jól éreztük magunkat! Szuper hangulatban, a mozgás örömével zártuk ezt a szuper hetet. Gratulálunk minden résztvevőnek!

Június 4-én tartottuk meg az alsó tagozat számára az idei tanév legutolsó közös nagyrendezvényét, a juniálist. A gyermeknapi rendezvényen idén is számos program várta a gyerekeket, volt sütivásár, gyorsasági verseny, kódfejtő, „ököl vagy pacsi”, és egy igazán említésre méltó momentum is kísérte a rendezvényt, a tűzoltóság is „kiszállt” az iskolaudvarra. A jóvoltukból a gyerekek megismerhették a tűzoltók mindennapi munkáját, szemügyre vehették a tűzoltóautó minden egyes részét, és a bátrabbak még a légzőkészüléket is kipróbálhatták. Köszönjük a szervezők, Kovácsné Vörös Zita és Kovácsné Braun Éva tanító nénik, valamint segítőik munkáját! A délutánon készült fotók az alábbi képgalériában tekinthetőek meg.