A 6.a osztályhoz hasonlóan mi is felkerekedtünk megnézni a jáki templomot, országunk legfontosabb románkori emlékét.

Reggel az iskolától indultunk, az első megálló a Székesegyház volt. Itt csatlakozott hozzánk Pék Attila bácsi is. Ezután körülbelül egy fél óra séta után elértünk egy hosszú lépcsősorhoz. Itt Jézus Krisztus keresztútja van. Mikor felértünk a Kálvária templom volt fent, ezért volt ott a keresztút. Az őszi erdőben sétáltunk másfél órán át mikor elértünk egy „nagyon jó” sártócsához. Ez szinte egy exatlon pályarésznek tűnt, legalábbis olyan nehéz volt rajta átkelni. Volt, akinek a cipője beleragadt a sárba és úgy kellet kivenni a cipőt!

Attila (az osztálytársunk - igen két Attila volt) apukája jött egy kisplatóssal az osztályért, amin nagyon jó volt utazni! Elvitt minket Náraiig ahol a haranglábnál tartottunk egy pihenőt. Külön köszönet Rebekának, aki saját készítésű mini perecekkel várt itt minket:) Ezután egy hosszú egyenes úton sétáltunk ki Jákra. Gyönyörű időnk volt. Emese hozott zsákot szemétgyűjtésre, és bár tisztának tűnt az út, mire megérkeztünk Jákra tele lett a zsák hulladékkal. A falu határába érve megint megpihentünk, itt láttam egy régi légvédelmi szirénát. (Körülbelül 80 éves lehet, de nagyon jól néz ki.)

Mikor kitikkadva megérkeztünk a Jáki Szent György templomhoz kicsit ettünk, ittunk és játszottunk (- már ha volt energiád a 14 km túra után). Ezek után egy régész hölgy körbevezetett minket a templomban és sok mindent elmondott a templom külsőjéről és a belsőjéről. Például megtudtuk, hogy a templom egyszer leégett, hogy Jáki Nagy Márton a saját korában 182 cm-rel óriásinak számított és hogy a bizarr szobrok a démonok elijesztését szolgálják.

Végül átmentünk egy nagyon menő játszótérre, ahol remekül szórakoztunk. Mikor a szülők értünk jöttek mindenki fáradtan, sáros cipővel és mosolygósan tért haza.

Köszönjük Kriszti néni és Attila bácsi a kirándulást!