„Elmegyek, elmegyek jó messzire
Nem leszek senkinek a terhére.
Nem írok levelet, nem is üzenek,
Lesz még tavasz lesz még nyár, de én nem leszek.”

Földesi Jánosné élete mindig a zene, a zenetanítás körül zajlott. Gyermekkorában ének-zene szakos általános iskolába járt, ahol kialakult benne a zene, a hangszer, a népzene szeretete, illetve a tanítás utáni vágy. 1987-ben végezte tanárképző főiskoláját népművelő, ének-zene szakos tanárként. Ettől kezdve folyamatosan dolgozott iskolánk tanáraként, osztályfőnökeként, munkaközösség-vezetőjeként.

Rózsa néni a zenei elhivatottsága mellett mindig olyan ember volt, akire közvetlen kollégái bizton számíthattak. Hozzá bizalommal fordulhattunk mind szakmai, mind pedig magánéleti gondjainkkal, személyében segítségre leltünk. Mindig érdeklődött az aktuális feladataink iránt és figyelemmel kísérte iskolán kívüli munkásságunkat is.

Az iskolai normál ének-zene oktatásban és művészeti nevelésben olyan légkört, hagyományokat teremtett, amely nemcsak órai munkájának eredményében mutatkozott meg, hanem az iskola minden rendezvényét, a gyerekek népzenéhez, daloláshoz való hozzáállását is meghatározta. Zenei körökben méltán nagy tisztelettel és szeretettel beszéltek és érdeklődtek vele kapcsolatban, ezért is oly sok azok száma, akik mostantól hatalmas nagy űrt éreznek majd ezután Rózsa néni hiányával. Személyének elvesztésével egy korszak lezárul nemcsak iskolánk, de a minket körülvevő zenei életben is. Már nem olyanok lesznek az iskolai hangversenyeink, szüreti és gyermeknapi mulatságaink, valamint az IBAVIT táboraink táncházai, ahogy azt János bácsival emlékezetessé tették. Már nem fog úgy szólni a Paragváriban az „Icike, picike…”, mellyel oly sok gyermek arcára csalt mosolyt, szemébe csillogást, szívébe szeretetet a népzene, néptánc iránt.

Rendkívüli tehetségének része volt a szépírás, a fogalmazás és a kottázás. Utóbbi tudásának köszönhetően tanítványai számos olyan népdalt énekeltek, melyeket Rózsa néniék gyűjtöttek, hisz szinte az utolsó hetekig kutattak férjével, járták a környéket, keresték a régi zenei gyökereket, emlékeket. Több évtizeden át adta át tudását, gyűjtéseinek eredményeit és a zene szeretetét tanítványainak, akik általa váltak ugyancsak tehetségessé, akár híressé. Az iskolánkban általa alapított Gerlice Népdalkör mindig kiemelt minősítéseket szerzett minden rangos területi és országos népdaléneklési, népzenei versenyen.

Tehetséggondozó tevékenységével nemcsak tanította, nevelte is diákjainkat. Osztályfőnöki munkája mellett mindig nagy gonddal, odafigyeléssel fordult minden tanítványa felé. Következetessége, alapossága, csendes, de határozott modora határtalan gyermekszeretettel párosult. Kiszámíthatósága, megbízhatósága, kedvessége és empátiája miatt kivívta tanítványai és a szülők szeretetét, tiszteletét. Közösséget teremtett, épített, mely segítségével a diákok sokszor életen át tartó baráti kötelékeket alakíthattak ki egymással, tanáraikkal.

Zenei iránti elhivatottságát a szakma, a pedagógus társadalom is elismerte, hisz számos elismerésben volt része: Bárdos Alice-díj - 2013, Iskolánkért emlékplakett – 2013, Szombathelyi Tankerületi Központ Elismerő Oklevele – 2023.

Sokszor halljuk, hogy pótolhatatlan ember nincs, de Rózsa néni személyét, munkásságát ismervén tudjuk, hogy az általa keletkezett űrt soha senki más nem fogja és nem is tudja pótolni!