A Vasi Skanzenben járt a 3.e osztály

Az idei múzeumpedagógiai foglalkozás utolsó állomásaként a Vasi Skanzenbe látogattunk, ahol a foglalkozásvezetők alapos felkészültségének köszönhetően, a tanulók számára is érthető módon igyekeztek bemutatni a paraszti világ főbb jellemzőit. Ám nemcsak hallhattuk, hogy hol és milyen bútorokkal berendezett, illetve milyen anyagok felhasználásával épített házakban éltek az emberek több száz évvel ezelőtt, hanem meg is csodálhattuk azokat. Saját szemünkkel láthattuk többek között, hogy milyen is egy hagyományos parasztház belseje, hogy néz ki a kamra, de azt is felfedeztük, hogy milyen „szerszámok” találhatók meg az egyes gazdasági épületekben vagy a padláson.


Galéria - Vasi Skanzen (3.e)

A falusi emberek életmódjának szerves részét képezték a házi és a ház körül végzendő, a kertekben vagy a mezőn folyó munkálatok, mint például a vetés, a boronálás, szántás, az aratás és betakarítás. Az ezekkel való megismerkedést a találós kérdések és megfejtései segítették. A helyes válaszokat –a korhű tárgyi környezetnek köszönhetően– megkerestük, majd alaposan megszemléltük. Azonban nemcsak az eszünket kellett használnunk, hanem a pünkösdi királyjelöltek fizikai erőnlétére is szükség volt. Az általuk teljesített ügyességi feladatokat –mint tuskó- és lándzsahajítás, patkódobás vagy zsákkal a hátukon való futás, illetve egy fából készült ló felnyergelése– egy varázsigének is beillő mondóka, a gyógyulást segítő ráolvasás előzte meg; melyet a kisdiákok elmutogatva, hangosan kántáltak:

„Áspis, kerekes,
Úti füves, leveles,
Bíbola, bíbola,
Pacs, pacs, pacs.”


Galéria - Vasi Skanzen (3.e)

Ezek megoldásával mindinkább közelebb kerültünk a paraszti élethez, és egyre jobban bele tudtuk képzelni magunkat a régen élt falusi emberek helyzetébe. A foglalkozás végén kiderült, hogy a pünkösdi király –a legtöbb feladatot sikeresen teljesítő-, így királyi botjára a legtöbb piros szalagot gyűjtő fiú lett, aki méltán kiérdemelte a koronát és a palástot; valamint a tiszteletére megkongatott harang hangos dallamát.



Cikk, fotó: Varga Ivett