Mándli Stella: Málna és Hajni

Kiserdőben állt egy tölgyfa. Egy szeretnivaló, aprócska tölgyfamaci, Málna lakta. Málna keveset tudott az emberek világáról. Ez az azonban nem zavarta. Legalábbis addig, míg játszótársai újra rá nem kezdtek:

- Málna, a kis tudatlan! Ugyan meddig akarsz még úgy élni, hogy alig tudsz valamit az emberek világáról?
Málnát annyira bántották ezek a csúfondáros szavak, hogy egy nap batyut fogott, és elindult a közeli városba…
És hogy mi történt vele ott?
Ezt a történetet fogom elmesélni nektek.

- Jaj, mennyi autó! Sosem jutok ki innen!
Végre csillapodott a zaj. A távolból gyerekzsivajt hallatszott. Kedves, kacagó gyerekhangok ezek. Málna elindult a hangok irányába. Váratlanul hopp!, egy kislány szaladt ki elé. Bűbájos, aranyfürtös kis hercegnő. Az anyukája kiabált utána, hogy:
- Hajni! Hajni! Gyere vissza, kislányom!
Hajni. A kis tölgyfamaci elmosolyodott a név hallatán.
A kislány vigyorogva fordult vissza édesanyjához. Már futott volna is tovább kacagva, amikor megpillantotta az aprócska macit. Kíváncsian hajolt le hozzá.
- Szia, maci úr!
- Kislánymaci vagyok- bökött a feje búbján elhelyezkedő masnira Málna. – A nevem is kislánynév. Málna.
A kislány olyan hatalmas hahotába kezdett, hogy belezengett az egész utca.
- Anyukámat is Málnának hívják!
Ekkor már a maci is vele együtt nevetett. A kislány kezén fogta kis hősünket.
- Hajninak hívnak. Legyünk barátok!
Így hát együtt indultak el. Málna elpanaszolta Hajninak, hogy társai gúnyolják azért, mert keveset tud az emberek világáról.
Hajni szemei felragyogtak.
- Majd én segítek! Megmutatom neked a környéket, és holnap eljöhetsz velem az iskolába! Mert tudod, én már iskolás vagyok ám!
Málna átölelte új barátját.

Másnap Hajnit korán ébresztette anyukája.
- Ki az ágyból, iskolás! Ma is lesz ám tanítás!
Málna is felnyitotta szemeit erre a dallamos ébresztőre. Hajni már a szoba közepén álló nagy tükör előtt ült. Édesanyja haját fésülte.
- Bárcsak nekem is olyan szép hajam lehetne, mint neked!- ábrándozott a tölgyfamaci.
- Nem mindig jó ám, ha ilyen hosszú hajad van!- szólt szelíden Hajni anyukája. A maci meglepődött. Egyrészt, mert barátja anyukája először szólt hozzá, másrészt, mert nem értette, mire céloz.
- Állandó koránkelés, mert mire kifésülöm az nem kis idő ám! Hiába nyaggatom, hogy vágassa le, nem hallgat rám. Pedig nekem is sok időmet elveszi, mire elkészül a frizurája. Ő még kicsi, nem tudja egyedül megcsinálni!

Málna odalépett. Kivette a fésűt az anya kezéből, és ő fejezte be Hajni hajának kifésülését.

Az iskolában mindenki megbámulta őket. Málna nem értette, mire ez a nagy közönség. Kezdett megijedni. Belemászott Hajni táskájába, és ott töltötte az egész napot.

- Haza akarok menni!- szólalt meg végre, mikor Hajni felnyitotta a táskát, hogy az aznapi tanulnivalót elintézze.
A kislány kiemelte őt a táskából. Szorosan magához ölelte.
- Megrémített, amit láttál, macikám? De sebaj, csak mondd el, hol laksz!
- Kiserdőben, egy tölgyfában.

Másnap Hajni a szokásosnál is korábban kelt. Felrázta Málnát is, és belebújtatta a táskájába, és együtt indultak az erdőbe.
A kislány bizonytalanul sétált a fák között. Váratlanul egy Málnánál is apróbb termetű tölgyfamaci pottyant elé.
- Ó, szegénykém! Leestél a fáról?
A csöppség nem felelt. Málna előbújt a táska rejtekéből.
- Alma!!! Alma!!!- kezdett örömében kiabálni, amint meglátta az apróságot.
- Májna!! Májna!!!- válaszolt pöszén Alma.
Hajni kiemelte a táskából Málnát, és letette Alma mellé. A két maci összeölelkezett. Hajni visszafordult, és elindult hazafelé.
- Szeretlek, Hajni! Köszönök szépen mindent!- kiabálta utána egy hang.
Megfordult, és integetett Málnának.
- Szia, Málna! Még biztosan találkozunk!

VÉGE